A HÉP-Kecskeméti RC számára április végén befejeződött a 2018/19-es szezon. A csapat februárban Magyar Kupát nyert, míg a bajnokságban a negyedik helyen végzett.
Az együttes trénere, Dávid Zoltán értékelte az évet:
Összességében hogyan vélekedsz az első szezonodról az edzői karrieredben?
Az a baj, hogy én maximalista vagyok. Augusztusban bementem az öltözőbe és kijelentettem, hogy én kupát és bajnokságot szeretnék nyerni, és ebben végig hittem. Nem volt bennem egy percig se kételkedés, hogy meg tudjuk-e valósítani, vagy sem. Viszont ez nem csak egy emberről szól, hanem egy egész csapatról, és a vége felé kicsit csalódott lettem. Az Extra Liga elődöntője és bronzcsatája miatt nagy hiányérzetem van. Úgy érzem, hogy az az akarat, ami kellett volna, az jelen pillanatban nincs meg ebben a korosztályban, de összességében rosszat még így sem mondhatok, mert magasra tettem a mércét az első évben. Megnyertük a Magyar Kupát, és az is lehet, hogy jól sült el, hogy csak negyedikek lettünk a bajnokságban, mert, ha ott is nyertünk volna, akkor már tényleg semmi sem tudná motiválni a továbbiakban a fiatalokat. Aláírtam volna a nyáron ezt a forgatókönyvet.
Az Extra Ligában elért negyedik hely a realitás?
Nem! Simán oda lehetett volna érni, ha egy kis plusz vér vagy akarat van bennünk. Erről az oldalról csalódott vagyok, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire akaratgyenge ez a generáció. Többször is ott voltunk, hogy a megnyert szetteket, meccseket veszítettük el, és ezek csak azon múlnak, hogy melyik csapat akarja jobban. Feladták a leckét számomra, hogy én, mint az edzőjük, hogyan tudnám kihozni belőlük a maximumot, ami bennük van.
És ezen hogyan lehet változtatni?
A mai fiatalságot még keményebben kell fogni és nevelni. Ők abban a szerencsés szituációban vannak, hogy soha az életükben nem kellett megküzdeniük semmiért, ám ez a sportban visszaüthet, mert így az élettől nem tanulták meg a kellő harci szellemet. Ezáltal, ha az edző elvár valamit, azt sok esetben a gyerekek nem tudják jól kezelni, nagyon sok mindent sértésnek vesznek. Ez a legnagyobb kihívás edzőként: hogyan várj el a fiatal játékostól bármit is anélkül, hogy megbántsd őt, de mégis a tudtára tudd adni, hogy miért van itt, és tulajdonképpen miért is csinálja ezt.
Nagyon hamar eltelt az év, de számomra is egy nagyon jó tanulópénz volt, és tudom, hogy miben kell változnom a jövő esztendőre, hogy még jobbak legyünk.
Hogyan tovább a következő szezonban?
Én leszek továbbra is az edző, és a jövő héten már meg is kezdjük a tárgyalásokat különböző játékosokkal. Két új szerzeményt szeretnék igazolni, de nem sok változásra lehet számítani, mert nagyon kevés a mozdítható magyar játékos a mai piacon. Hamarosan kiderül, hogy hogyan fog alakulni a csapatépítés és augusztusban újult erővel vágunk neki az alapozásnak.
A csapatkapitányt, Krupánszki Olivért is megszólaltattuk:
Milyen volt az öltözői hangulat az év során, illetve összességében milyennek ítéled a mutatott teljesítményt?
Belülről úgy éreztem, hogy a játékostársaim hozzáállása az egész évben pozitív volt, mindenki a maximumot akarta teljesíteni. A hangulat teljesen kiváló volt, mindenki jóban van mindenkivel, és a külföldiek is hamar beilleszkedtek. Úgy érzem, hogy februárig, a Magyar Kupa menetelésünkig nagyszerűen teljesítettünk, kihoztuk az összes mérkőzésből, amit lehetett és az i-re a talán meglepetésszerű kupagyőzelem tette fel a pontot. A következő periodusokban voltak még jó meccseink, de nem a negyedik hely volt a cél. Nagyon nem sikerült a Pénzügyőr elleni elődöntő az Extra Ligában, kevés volt a jó teljesítmény csapaton belül, és így csalódottan mentünk neki a Kaposvár elleni bronzcsatának, ami szintén gyöngébbre sikeredett, habár szinte az összes meccs ki-ki mérkőzés volt. Az biztos, hogy mindenki oda tette magát az egész szezonban, és ez ennyire futotta.
A szezont megelőzően aláírtad volna, hogy a bajnokság végén a negyedik helyen végeztek, de ellenben megnyeritek a Magyar Kupát?
Aláírtam volna. Nem gondoltam volna az év előtt, hogy a kupában eljutunk a döntőig, amit meg is nyerünk. Megdolgoztunk érte, mindent megtettünk az aranyéremért, de a nyáron ez csak egy álom volt. Az, hogy az Extra Ligában a negyedik helyen végeztünk, az talán reális, ezt be kell látnunk. Én öt csapatot emelnék ki, amelyik kiemelkedik a mezőnyből, és ezek közül is a harmadik-negyedik hely valamelyikére tettem volna magunkat a bajnoki rajt előtt az erőviszonyokat tekintve.
A februári kupagyőzelem után miért nem ment a játék az Extra Ligában?
A Kazincbarcikát túlságosan is felülértékeltük magunkhoz képest, alábecsültük magunkat és gyengén is játszottunk ellenük. A Pénzügyőr ellen meg talán pont ennek az ellenkezője lehetett a probléma, ugyanis őket addig háromszor is megvertük zsinórban, így az elődöntőben is elhittük, hogy a kezünkben lehet a párharc sorsa, és elkönnyelműsködtük a meccseket. A végén a Fino elleni bronzcsatára már nem tudtunk felpörögni, mert a célunk a döntőbe jutás volt, így ott sem tudtuk azt produkálni, amit előtte.
Mit vársz a jövő évtől?
Nekem még nincs aláírt szerződésem a következő szezonra, vannak ajánlataim más kluboktól, de folynak a tárgyalások a kecskeméti maradásomról is. Két éve játszom a hírös városban, és nagyon jó két év volt, tehát egyértelműen szívesen maradnék. Ami az együttes jövőjét illeti: úgy gondolom, továbbra is a fiatal vonalat szeretné követni a vezetőség, és a tehetségek mellé egy-két rutinosabb játékos érkezését tudom elképzelni.
(Vizi Zalán – kesport.hu)
